A mozgalomnak több eleme van
A technika egyesíti a támaszokat, a lábakat, a medencét, a törzset és a végtagokat. Egy lassú gyakorlat során azonosítsa a kapcsolatukat, ahelyett, hogy egy olyan testrészt keresne, amely mindent megmagyaráz. A gyors kar nem jelent automatikusan jó szervezettséget; látványos forgás sem. Az utasítás a gesztustól, pozíciótól és iránytól függ. Kérdezd meg, minek kell stabilnak maradnia, és minek kell változnia a vizsgált gyakorlatban.
Tájolások összehasonlítása
Hanmi és shomen általában a kihon esetében előforduló testtájolásokat jelöli. Pontos megvalósításuk az iskolával és a testmozgással világosabbá válik. Ugyanezen alapon hasonlítsa össze a tanár által kért indulást és érkezést. Nézze meg, hogy a láb önkéntelenül elmozdul-e, vagy a váll magától befejezi-e a mozgást. Az összehasonlítás hasznosabbá válik, ha tudja, melyik tájolást kereste, ahelyett, hogy csak az utolsó képet ítélné meg.
Elvileg ne növelje meg a forgatást
A látható amplitúdó nem felel meg a hatékonyság általános mértékének. A nagyobb mozgás megnehezítheti a pályát, az elérést vagy a sorrendet. Először keressen olyan szervezetet, amely kényelmes sebességgel reprodukálható. Egy mozgás során a medence nem feltétlenül forog, mint a helyszínen végzett technika során. Ugyanaz a kritérium különböző helyzetekben való megtartása ezért nem megfelelő korrekciót eredményezhet.
Megfigyelhető megtérülés
Forgass egy lassú tesztet elölről, majd oldalról, ha a dojo megengedi, és készíts egy kérdést. A cél nem az ideális szög kiszámítása a képen. Ehelyett figyeljen egy törést: a kar már megérkezett, miközben a mozgás folytatódik, a láb újraállítása a technika után, vagy a törzs billentése. A tanár ezután összefüggésbe hozhatja megfigyelését a konkrét utasításokkal.
Ellenőrizze a megértést
Minden technika ugyanazt a csípőforgatást igényli?
Lásd a választ
Nem. Útvonal, pozíció, mozgás és utasítások módosítják a test különböző részei közötti kapcsolatot.